Lucy: Az apukámnak van a legkülönösebb napi elfoglaltsága.
Alex: Fogadok, az anyukámnak furcsább a napi rutinja.
Lucy: Ó, igen? Mit csinál mindennap?
Alex: Nos, délután négyig alszik. Aztán megiszik négy csésze
kávét és négy órát ír.
Lucy: Bizonyára a négy a kedvenc száma.
Alex: Azután eltölt egy órát a kertben és egy másik négy órát
dolgozik. Egy ideig aztán azt csinál, amit akar, azután aludni
megy.
Lucy: Különös, de az apukám különösebb. Reggel három
órakor felkel és fut hat mérföldet. Aztán elkészíti magának
a reggelit és bemegy az irodába. Ő üzletember. Reggel hat
órától este nyolcig ott marad.
Alex: Rettenetesen hangzik. Panaszkodott valaha?
Lucy: Nem, azt gondolom, szereti.
Alex: Én tudom, hogy az anyukám szereti a mindennapi
teendőit, mert egyedülállóan csak rá jellemző.
Lucy: „Az apukámnak volt a legfurcsább napi foglalatossága. Régebben tizenhat órát dolgozott naponta, heti hét napon. Éjszakánként csak négy órát aludt. Későn ment aludni és nagyon korán kelt. Ez volt a legnehezebb periódus az életében – a cége majdnem csődbe ment a recesszió idején, de sikerült megmentenie. Reggel három órakor kelt. Hat mérföldet futott. Aztán lezuhanyozott és reggelit készített magának. Hatkor elment az irodába. Ott megállás nélkül dolgozott este nyolcig. Otthon megvacsorázott és még két órát dolgozott. Tizenegykor megnézte a legfrissebb híreket a tévében és elaludt. Az apukám még mindig keményen dolgozik, de nem olyan keményen, mint azelőtt.”
1. Ezelőtt milyen napi elfoglaltsága volt az apukádnak? 2. Hány órát dolgozott azelőtt naponta? 3. Hány órát aludt azelőtt egy nap? 4. Mikor ment aludni azelőtt? 5. Mikor kelt fel azelőtt? 6. Miért kellett olyan keményen dolgoznia? 7. Mit csinált reggel? 8. Mit csinált napközben? 9. Mit csinált este?
Alex: „Az anyukámnak nagyon különös napi teendője volt annak idején. Reggel feküdt le. Késő délután kelt fel. Nyolc órát dolgozott és tizenkét órát aludt naponta. Azelőtt négy detektívregényt írt egy év alatt. Négy órakor kelt fel délután. Négy csésze kávét ivott meg és négy órát írt. Aztán eltöltött egy órát a kertben és azután írt még négy órát. Egy ideig azt csinált, amit akart és reggel négy órakor feküdt le. Az anyukám szerette a napi feladatait, mert egyedülálló volt tőle. A napi elfoglaltsága manapság már más. Még mindig ír detektívregényeket, de nem olyan sokat, mint azelőtt.”
1. Annak idején mikor feküdt le az anyukád? 2. Mikor kelt fel azelőtt? 3. Hány órát dolgozott azelőtt? 4. Azelőtt hány órát aludt? 5. Azelőtt hány detektívregényt írt? 6. Mikor kelt fel? 7. Hány csésze kávét ivott? 8. Mennyit írt? 9. Miért szerette a napi elfoglaltságát?
Greg: Telefon! Csöng a telefon! James bácsi! Telefon!
James: Hallom. Nem vagyok süket! Csak nem akarom
felvenni.
Greg: De miért?
James: A napnak ebben a szakaszában mindig a futball-
eredményeket hallgatom. Mindennap 3. 30-kor. Nem akarok
ezen változtatni! Úgyhogy kérlek szépen, hadd hallgassam
a rádiót.
Greg: Milyen szigorú órarendje van. Úgy csinál, mintha
egész nap elfoglalt lenne, miközben ott ül, és egész nap unatkozik…
Oké. A futballnak vége. Vége a programnak! Itt az ideje
egy csésze teának, ugye?
James: Igen, így van. Sajnálom, öregember vagyok.
Ha nem élek a megszokott, régi módon, a napjaim csak úgy
eltelnek. Így óvatosnak kell lennem.
Greg: Értem. Csak olyan furcsának tűnik számomra.
Ma a fiatalok annyira különböző módokon élnek,
nem terveznek túl komolyan, és ha meg kell változtatnunk
a terveinket, nem igazán számít.
James: Biztos vagyok benne, hogy a te életed boldogabb,
mert a terveidet sokkal könnyebben eléred, így sokkal
könnyebben válsz elégedetté.
Greg: Talán. Nos, sajnálom, James bácsikám, de már mennem
kell. Találkozóm van egy régi iskolai barátommal, Rolanddal,
és nem késhetek el. Tudod, már tíz éve ugyanabban az időben
találkozunk. Így ezt nem lehet olyan könnyen megváltoztatni, ugye?
James: „Tudod, többé már nem vagyok fiatal. Így, mióta nyugdíjaztak, mozgalmasan kell élnem az életem, hogy ne unatkozzak. Megvannak a régi módszereim, hogy hogyan éljem az életem, és nem akarok egy fiatal tudálékos valakit, aki tanít engem. Ha nem válaszolok a telefonra, míg hallgatom a futballeredményeket, akkor az úgy van rendjén! A napnak ebben a szakaszában hallgatom a futballhíreket már húsz éve, és már túl késő, hogy megváltoztassam a napi programom. Emellett, ha nem a rendszeres, bevett utamat járom, a napjaim csak úgy eltelnek. Természetesen az unokaöcsém, Greg túl fiatal, hogy ezt megértse. Azt gondolja, hogy kezdek megőrülni. De ha van valami, ami őrületbe kerget, az az, ahogy a fiatalok megváltoztatják a terveiket és elfelejtik az ígéreteiket!”
1. Miért kell mozgalmas életet fenntartanod? 2. Akarod, hogy valaki megváltoztassa az életstílusod? 3. Miért nem vetted fel a telefont, amikor az unokaöcséd meglátogatott? 4. Mennyi ideje hallgatod a futballról szóló műsorokat? 5. Miért olyan fontos, hogy fenntartsd a saját életviteledet? 6. Miért nem érthet meg téged az unokaöcséd? 7. Van valami, ami dühít a fiatal generációban?
Greg: „Most látogattam meg James bácsikámat, és meglepő, hogy mennyire megváltoztatja a kora. Emlékszem, azelőtt minden évben költözködött, hogy ne unja meg ugyanazt a környezetet. Az apukámtól hallottam, hogy azelőtt legalább egy órát késett minden fontos családi összejövetelről, legyen szó esküvőről vagy temetésről. És most nem fogja felvenni a telefont, mert megszokta, hogy a futballeredményeket hallgatja a napnak ebben a szakaszában! El sem hinném, ha nem saját magam láttam volna. Olyan nevetségesnek tűnik és idejétmúltnak. De James bácsi biztos benne, ha komolyan veszi a terveket, az segít neki, hogy a saját elképzelése szerint élje az életét. Talán ő jobban tudja. Végül is nekem is van néhány szokásom, amihez szeretnék ragaszkodni. Ez vagy csak családi hagyomány, vagy öregszem?”